Ha nem ugrik be elsőre, honnan van ez az idézet, nem kell aggódni, én is először összekevertem a címet Stabat mater dolorosával :) nem tudom miért, ez teljes hülyeség, talán mert mindkettőt szerettem...
Mivel tényleg utálok ennyi időt írással eltölteni, most úgy döntöttem, összevonom az eddigi szombatokat.
Mikor múlt héten pénteken megérkeztünk, Laci bácsi mondta, hogy majd holnap megyünk reggel magyar gyűlésre, ahol a magyar templomos emberekkel fogunk majd találkozni, és be szeretne engem is mutatni. Én borzasztó lelkes voltam, meg minden, mondom persze.
Később kiderült, hogy kocsmába megyünk, ekkor a nagymamám már nem akart jönni, de ez eddig nem annyira volt gyanús. Ahova mentünk, az a budafoki italcsarnok (magyarul csempe) színvonalát alulról verő kocsma volt, ahol 5 másik úriember fogadott minket, már italosabb állapotban. A "gyűlés" tehát erős eufemizmus, és ezek nem azok a keresztényi mulatozásssal, pihenéssel telő szombatok. Ahogyan a magyar is túlzás, mert vki pl német volt.
Igazából tehát 6-7 60-70év között lévő 56ban kivándorolt, azóta "szép eredményeket elért" (mindegyik végigdolgozta az utóbbi sok évet) vállalhatatlan gazember között találtam magam egy iszonyúan lepukkant és drága kocsmában az egyik leggazdagabb külváros egyik kőházában - 11 körül.
A később bemutatandó Zsuzsi szerint minden amerikai kocsma ugyanolyan itt, és csakugyan, ahogy leírta a szerinte jellemző helyet, teljesen olyan volt, mint ez itten Manchesterben. Mindenhol ott van a Anheuser-Busch (BudLite) és/vagy a Miller fényizéje, a pulton ugyanazok a sasok, kalapok, mittomén, ilyen kis díszecskék*.
Ez a hely abban különbözött a többitől, h kb a 70es évek óta sztm csak az épület és a (egyébként iszonyúan kedves) bárpultos néni/lány (???) külsejét/ruháját újították fel. Meg betettek a lányWC elé (itt nincs sor) egy ATMet. Daphné, aki nagyon aranyos** volt, mert igazából meg se nézte a diákomat, tinilányként öltözött, a feneke olyan volt, mint mikor vmit a ruha alatt kitömnek... igazából jól csinálja, mert nagyon feltűnő... a Béla (bácsi?) is észrevette, meg is fogdosta (de tényleg, aztán adott neki pénzt), Béla bácsi Laci bácsi szerint 99% zsidó, már hordja is a "sipkáját", de annyira nem vallásos, mert pár sör után odaadta Lacibácsinak, aki nagyon szerette, merthogy ha rendesen hordta akkor zsidó volt, ha kifordította, akkor meg a pápa......... (értsd: fehér volt a belseje).
Miután nagyon büszkén bemutatott minket a nagypapámmal a díszes (egyébként végtelenül aranyos és kedves) társaságnak Laci bácsi, kb ilyen szinten és ezekről a dolgokról folyt a szó, no meg hogy ki hogy jött el otthonról, hogyan nem ment vissza, meg milyen magyar nótákat ismernek, meg hogy én mért nem tudok dalolni, milyen volt a régi, milyen az új Bp ill. Mo.. Ezeket a témákat persze mindig megfűszerezte 1-2 szellemes megjegyzés, h miért nem fogok már magamnak lányt. Majd ők segítenek, mondták, mert addig kell csinálni, amíg lehet.
Ezen a szombaton nem voltam, mert aludtam inkább, 3kor feküdtem le kb, és nem volt kedvem felkelni, meg válaszolgatni a kérdésekre, mert hogy előtte való nap szociális voltam (=lehettem), és hát Laci bácsinak ezt félig-meddig azzal adtam el, hogy mostmár lány is van a dologban, aminek ő nagyon örült... ezt annak rendje és módja szerint el is újságolta a fentebb leírt úriembereknek.
A szombat tehát itten így telik kb a kései ebédig, folyik az ünneplés. Hazajövünk, a tata nagyon ideges, mert hogy a mama észreveszi, h sörözött (amitől csak furábban viselkedik persze), pedig egyáltalán nem volt semmi probléma ebből... meg persze nkm azt kell mondani, h semmit sem ittam. Aztán eszünk, és hát eddig mindig az volt, hogy átjött egy v két unoka + néha a Mimi (ő a meny, vagy mi, a Lb fiának, azaz Mike-nak a felesége).
Sokat hallottam már MariClaireről (MCnek fogom írni), meg sok gyereket bzw kiskutyát láttam már, de nem gondoltam volna, h vki lehet ennyire aranyos. Ha ez a kis boszorka felnő, hát menekülhetnek a legények... Eszméletlenül ennivaló kis nagyszájú szőkehajú ölelgetnivaló kislány ő, a legkisebb unoka. Nagyon szereti Annt (Lb felesége, alias Nana), meg "Calmanbachit", meg mostmár "Terryneyneyt" is (még mielőtt megjöttünk azzal fenyegették, h nem jöhet a kálmánbácsihoz:)). Bírni persze nem lehet vele, mikor megkérdezed, h Who is the boss at home? mondja, h Mom; de ha megkérdezed, h Who is Moms boss? akkor persze mondja, h Me!... magyarul a Lb szeretné ha tanulna, de a kislány nem nagyon akar (fárasztó). Egyébként tényleg ő a főnök, bár itt szépen viselkedik, meg hát zabálnivaló.
Egyébként meg imád a középpontban lenni, és ott is lesz mindig, erre már most nagyon nagy szüksége is van. Nagyon tudja kéretni magát, mondjuk egyébként is félős. Egyébként meg "Sabados", ahogy Ann is mondta (hasonlítunk).
A többiekről majd később, bár pl a Mimivel azóte sem tudtam többet beszélni.
Szombat este "kimegyünk", azaz nem itthon vacsorázunk, ma a halas helyen voltunk, ami nagyon jó volt, mert láttam a mississippit, meg altont, meg halakat, bár sztm a kaja meg a kiszolgálás mérsékelten vot jó, de legalább most annyit ettem, amennyit akartam, és nem rosszullétig, ahogyan enni szoktam ilyen helyeken. Ettem teknőslevest (megkövezhettek). annak a húsnak nem sok íze van...
Holnap megyünk a templomba (a gyűléses bandával), megpróbálom maj holnap leírni szalonképesen a hétfőkeddszerdacsütpéntekemet, meg a vasárnapot. sok dolog történt, nagyon más itt minden. nagyon. Képeket nemsokára (holnap sztm) teszek föl a facebookra.
*Ezek egyedinek tűnnek, de NEM azok, lehet, h a második kocsmában nem, de a harmadikban megtalálod őket, leg nkm sikerült
**sikerült otthagynom a diákomat, és eltették, meg minden, és ma a tatáékkal visszaküldték
Ez a blogdollog kezd fárasztó és idegesítő lenni, de íméleket még jobban utálok írni. Szóval reggel felkeltünk, aztán elkezdtünk autózni, egyre melegebb lett, ittam megint rengeteg kólát, láttam egy csomó kukoricát meg szóját, nagyon párás lett, borzasztóan. aztán nagy nehezen megérkeztünk.
kb 6 órát autóztunk, mert bementünk a bende'sbe, ami egy ilyen magyar meg európai dolgokat árusító üzlet. ebben az országban is elég drága a bor. és szinte csak rossz van itt, mmint magyarból. ömm, nemtom, mit akartam ezzel, a lány naon aranyos volt, aki pakolta a csokikat :) de naon.
szóval megérkeztünk, durva a hely, megin olyan, mint a kilencvenes évek filmjeiben. jó lehet itt felnőni (12 éves korig), kb ez volt a első gondolatom...
aztán bementünk. Itt állandóan nagyon sok édesség van, lényegében folyamatosan lehet enni, meg inni is, láttam műanyag üveges whiskyt, az ágyak olyan nagyok és mindegyiken durván van olyan díszágynemű
ami nkm fura volt azért.... mindenkinek van kb fürdőszobája, nagyon nagy a csönd.
kellemes meglepetés volt, h van wifi is, huhh.
jó volt végre külön szobában, első este nagyon sok dolog nem is történt, behurcolkodtunk, Ann és Laci bácsi NAGYON aranyosak voltak.
na, közben a nap (ez most a mai) nem is biztos ,h oan rossz lesz, Meghanbe biztos beleesnék, ha nem lenne rokon és idősebb lenne kicsit :) - vagy nem.
Ez a nap fárasztó volt, de nem naon intenzív. Azért volt fárasztó, mert engem is kiütött a időzóna, meg mert egy órát utaztunk be a városba. Voltunk a egyetemen, amit én akartam megnézni :) tudom, kicsit gáz, de kíváncsi voltm. mostmár nem.
bementünk, laci bácsi kissé kedvetlen volt, elég szkeptikusan viseltetik a tanintézmények iránt, persze van igaza abban, h az egyetem igen nagy részben sok embernél arra való, h ne kelljen dolgozni, de... ez egy bazinagy dolog, hatalmas parkokkal, nagyon sok ronda épülettel (kicsit mint a freie épületei csak több és kopottabb, egyszerűbb, kevesebb belső zölddel), kevés széppel, több klisével, amiért persze mentem :) a main building belső udvara vmi hull gatetel naon romi, ott beszélgettem is ilyen emberekkel, akik egyetemisták voltak, de sajnos kicsit kiábrándítóak... pedig aranyosan mosolyogtak, mikor néztem először feléjük... (nem, nem megdobáltak, inkább nemtúl kedves dolgokat mondtak pl a feketékről) de biztos kifogtam a kisebbséget, elvégre ki van nyáron a kampuszon?! (a válasz: aki hamarabb be akarja fejezni az egyetemet/ be akarja pótolni ami mulasztott)
Itt volt az első rossz, mer én la akartam fényképeztetni magam a milton friedman center előtt nemtom, a becker névtáblájánál :):):):) amire a lányok hajéandóak is voltak (kicsit bizarr, tudom), de hogy mennem kellett, mert a 4 aranyos idősebb ember ott várt rám, míg én itt mászkáltam meg csacsogtam. a mamám, mint utóbb kiderült, már két hátizsákos gyerekre is ráugrott, h "Petikee!"- persze magyarul. ja, egyébként itt is találkoztam magyarokkal, kérdezték, h hol van a 6os busz. nem tudtam.
aztán elmentünk chicagót nézni, először chinatown. ami vicces, de kicsi és koszos. ne készüljetek rá naon, ugyan még folytatódik a negyed, de nincs kiépítve, ilyen kínai iparnegyed az egész.ennyit a kicsiről, de a koszos meg a lacibácsinak volt lényeges, mert nem akart minket oda bevinni. (az volt az utsó csepp a pohárban, h fel kellett menni egy lépcsőn az étterembe, nem volt lift,,, ja, mert én mondtam, h jajajj, én akarok igazi kínait, mer othon úgyis csak magyarosítják... ömm, nem kaptam... vagy ott ahol ettünk egy "jó helyen", ott is magyarosítják) szóval hogy chinatownból csak a roppantul büdös szárított csirkelábat, döglött halat (csőrrelmindennelmegfüdtölt v nemtommicsinált kacsát) meg hasonló dolgokat tartalmazó üzlet, emellett pedig a negyed és "Chicago" (azaz a nagy házak és a downtown) közötti vicces kontraszt maradt meg. Mer az üzlet tényleg olyan szagú volt, mint a kutyakajás üzlete abonyban. eszméletlen... és végülis ha szárított gombát nem is, de a szárított csirkelábat tényleg a kucsának szoktuk adni itthon. komolyan hányingerem lett. (de vettünk szotyit, és azzal sétáltunk át a külvárosos részbe, "h lássak feketét", de erről már írtam)
Egyébként (talán chinatownt leszámítva) az egész városnak volt vmi furán jóleső hangulata, akárhol is voltunk. tényleg olyan tomésjerrys volt. nem tudom most ezt sem leírni, oda kell menni.
ezek után elmentünk a lake shore felé. ami nagynagyon szép. itt sétáltam a felhőkarcolók közt... meg minden, láttam a sears tornyot, akkor épp nem tudtam fénykéezni, de mindegy, kis autókázás után meg a union stationt meg a körülötte lévő dolgokat, meglepően megmaradt a chicagós hangulat, és nagyon élhető volt a belváros, bár azért itt is magasak azok az épületek... (nézd meg a képeket).
még elmentünk a Vészhelyzethez, sajnos a metróra nem mehettem fel, igazából én sétáltam, ők meg a kocsiban vártak rám, így nem császkálhattam el, mint ahogyan szeretek, alig élhettem ki magam :( csak mikor kerestünk kajáldát, amiből nem nagyon volt megfelelő (és sose arra mentünk, amerre én szerettem vna, h lássam a dolgokat). végül lacibácsi rájött, h senkise éhes, és megengedte, h bemenjünk végül egy subwayba, ami itt elég lepukkant volt, de itt ittam olyan újratölthetős net (jég nélkül) 0,5literes kólából 3at... jaj, na ettől kicsit rosszul lettem... de a jégptyogtatás akkor móka egyébként :):):):):) kár,h nem szeretem a kólában. mondjuk itt egyszer mondtam, h kösz nem kérek, és mindenki elhallgatott, és csak néztek, h ez most mi. sztm az anyatejbe is tesznek. Chicago egyébként most nem volt olyan meleg, első nap esett kicsit, de 2. nap durván jó volt az idő (nem meleg, párás, mint most itt).
közeledtünk a lake shorehoz, láttam még a libraryt, aztán mentünk a downtownba, itt alig láttam vmit, pedig ezt mindenképp érdemes lett vna felfedezni, kép sincs róla... na de hogy utána meg mentünk egy kicsit a field museumhoz meg a akváriumhoz, utóbbi jobban hangzott, az éplületek olyan amerikaiasan szépek, meg minden, megért volna egy képet,,, ezután sikerült venni (a kesztyűtartóból elő...) aksikat. persze én voltam a hülye, jobban is felkészülhettem vna. lacibácsi elégedetten vette tudomásul, amit egyik előző levelemben írtam, h nem akarok napokat múzeumban tölteni, ezért be se néztünk a fieldbe se, ezt a levelet később többsözr megbántam, mer mikor ezt a barátjainak újságolta, kicsit már ciki volt... de tényleg nem volt kedvem ott 4-5 órát nézgelődni, pedig ingyé lett vna... inkább ki a michigentó partjára... gondoltam én, de akkor már nagyon fáradtak voltak a nagymamámék, még kimentünk volna a pierre, aminek az első részét a nevének már elfelejtettem, vmi óriáskerékre, mint a london eye, meg van ott az a világítótorony, amit mindenképp nézzetek meg, sajnos, ki sem szálltam én sem a kocsiból, részben mert nagyon nyűgösek voltak, meg vki már aludt is, részben meg mer 20 dollár volt a parkolás. ami azért geciség. ja meg a grantparknál láttuk a yachtkikötőt is... kocsiból. szóval végül nem tudtam megmártóztatni a lábamat a michiganben, nem láttam a strandolókat, röplabdázókat, futókat közelről, nem tudtam lefényképezni a toronytövéből a belvárost, de azért szép volt. egy 5 napot minimum érdemes lenne erre a városra szánni. jó annak, aki itt él (mmint vhol bent és "rendesen")
nem volt óriáskerék se, pedig meg lett ígérve előző nap :( mentünk a kertvárosi agglomerációs megfelelően tiszta "trófea-rendszerű" kínaiba. egyébként az éttermek, ahhoz képest, h nem is oan elegánsak, kra drágák sztm. ekkor már kicsit idegesítő kezdett lenni, h lacibácsi fizetett. de nagyon aranyosak voltak egyébként, ez az este nagyon kellemes volt. már ekkor eléggé féltem stlouistól, meg hogy ott milyen emberek várnak.
először is bocsánat, hogy nem írtam eddig, megpróbáltam ilyen jobb dolgokat összeszedni, de az nagyon nehezen ment, mert egyre rosszabb a kedvem, és ilyenkor hülye vagyok kicsit. most talán a mélypont volt, ezért gondoltam írok, najó, igazából azért, mert mostmár unatkozom eléggé.
egyébként a mai, borzasztó naptól eltekintve (mikor is nevelni próbáltak, és tudatosodott bennem, hogy itt ragadtam a világnak ha nem is a végén, de olyan részén, ahol nem csinálhatok semmi szociálisat), szóval a mától eltekintve nagyon jó volt a egész, kicsit béna, de nagyon jó. annyi kólát ihatok pl, amennyit akarok! de tényleg. csak az a bja, h a cocacola itt más, mint otthon.
első este az eléggé idegtépő megérkezés után (a nagyszüleim össze is vesztek... élmény volt) végre akkor láthattam a széles utakat. már gondolom az előző 2 bejegyzésből kivettétek a csodáltomat a dolog iránt, de olyan jó, hogy van hely :) mentünk sokat highwayen, olyan tolloson is, ahol oda kell adni a négernek(áthúzás) az ottülőnek a 70centet, vagy egy piszoárszerűbe kell beledobni az aprót... nekem élmény volt. a benzinnel itt aztán nem spórolnak, lénegében folyamatosan nem tudtuk, hol vagyunk, nagyon sokszor tettünk nagy kerülőket. ez a dolog valahogy most olyan bennem kevésbé élő térkép-olvasási készségeket igényel, amikkel eddig nm találkoztam.
na mindegy, hogy az érdekesebb részhez érjek, azt vettem észre már csikágóban is, hogy az éttermek egymást érik, főleg a külvárosokban... de abc-k nincsenek, a belvárosban se (most a walmartot és tsait hagyjuk) arra már első nap rájöttem, h az usaban enni nagyon jól lehet. izélnek itt a egészségtelen blabla meg egyhangú amerikai konyha, ami kra nem igaz. OK, rengeteget lopnak, de minden megtalálható, ezen kívül igenis van a burgeren kívül saját konyhájuk, ami nem rossz, sőt! egyetek ribset, naon jó. a köreteket én magukban megenném emellett...
szóval elmentünk a motelbe, amiről kép is van a facebookon (t. i. a szobáról), ami hát elég fura volt, de nem érdekes, volt wifi. ezután elkocsikáztunk chicagóba sötétedéskor (képek nincsenek...), aztán meg egy olyan amerikais étterembe. félig gyorsétterembe, ahol van szték meg hal is, de inkább burgert egyél. de ne edd meg, csakha naon éhes vagy. nagyon jó, meg ennéd még, de nem szabad... én kb másnap du-ig nem ettem semmit, nem beteg lettem, inkább csak tele. nagyon. ja, és azt lehet mondani, hogy tényleg sok burger egyforma (jó, én nemcsak megettem, hnm újat is rendeltem), a legolcsóbb a legjobb:) sztm egyébként a hústól talán eltekintve a körtéri hamburgeresek tök jók, itt most ma ettem rosszabbat is... (Jucus...)
szóval ez volt, tök jó étterem, zavaróan mosolygós dundi pincérlány, aki csak velünk foglalkozott, borravalót nem adunk, mert ez a munkája (??? helyi ember mondta).sajnos elég nehéz átadni itt az élményt, de tényleg durva volt, elkérték az IDmat meg minden, de csak a diákom volt nálam... beszélni próbáltam angolul. ekkor kezdtem zavarban lenni. Laci bácsi (akinél vok) SEMMIT nem enged fizetni. de ingyenebéd nincs, mondjuk ettől függetlenül ez még mindig naon olcsó.
Ekkor Laci bácsi meg a felesége, Ann (Nana) volt velünk, Laci bácsi lacibácsi (nagypapám, kálmánbácsi unokatestvére), Ann pedig egy NAGYON kedves és aranyos nyugdíjas tanítónéni.
Azt akarom mondani, Kedves(?) Tanár(?) Úr, hogy nincs nagyon nyugati civilizáció a mindennapi életben. komolyan mondom, ez tényleg egy másik világ. és nemcsak a konnektor meg a villanykapcsoló...
de például a vécé, mindig szurkolok, h lemenjen,,, meg h ne legyen annyira tele, h kifolyjon. na de ezt inkább hagyjuk. az emberek nyeurópában is rengeteg kaját dobnak ki, de ezek... emellett nem csoda, hogy itt találták ki a pc-séget, mert az emberek berlusconit is megszégyenítő módon és mértékben (akikkel beszéltem persze, biztosan nem mindenki) rasszisták - eszméletlenül nem is leplezik, kifejezetten hirdetik, idegeneknek is. ma egészen furcsa volt "republikánusokkal" és "államellenesekkel" találkozni, ilyenek tényleg vannak.
A közterekhez való viszonyuk az ittenieknek hasonlóan fura. Chicago, ahol most vagyok egy nagyon durván jó város, kb mint egy kevésbé szétesett, teljesen helyrepofozott gazdag, felhőkarcolós Berlin. tényleg hatalmas parkok, meg minden. egy kivétellel: ezek nem laknak ott bent. és a strandtól eltekintve nem is nagyon használják a köztereket. csak autózgatnak meg sietnek. a parkok üresek, bár sok van belőlük.
az emberek lakhatnak:
- a tóparton: ez a Laci bácsi szerint is nagyon drága, ami azt jelenti, hogy elképzelhetetlenül drága, ez naon jó panoráma a Michigan-tóra és Chicagóra, ami a felhőkarcolókat jelenti (néha a külvárosokat és chinatownt is beleértik), mindenhez közel, egy utcányi az egész a part mentén nem is végig (lake shore)
- külvárosban1: hát a feketék nagyon durván szegregálva vannak, eszméletlenül, de az ilyen külváros sem feltétlenül szegényeket takar, jó közlekedéssel. van még chinatown is, ami naon vicces, az külön kis társadalom.
- külvárosban2: átlagos munkásosztályszerűek, tipikus TomésJerry vagy 40-50es évek beli egyszintes kis házakban (abban a nicolekidman filmben volt...tök jellegzetes, mikor asszem vmi tortával megöli a fárját v mi). ez, mikor mentünk, hatalmas élmény volt, hogy ilyenek tényleg léteznek, és virágoznak, ezek a városi neighbourhoodok. régi amerika
- körüllakók: na hát persze ez a tipikus. kb 50kmig nem tudod megmondani, h most mi van, mer végülis a zölderület aránya ugyan durván nő, de az utak mentén (ha nem a highwaynél vagy) kb majnem folyamatosan házak vannak. 60-70 kmes körzetben (inkább ellipszisfélben) vannak alvóvárosok. ez a hatalmas tömeg az, aki dugót csinál a 4-6 sávos highwayeken, mikor haza/dolgozni akar menni. 3órás hazaút... hmm?
- egyetemen: ezt azért írom ide, mert chicago ebből a szempontból szenzációs, az egyetemek (nagyon sok) javarészt eléggé benn vannak, jó közlekedéssel (csak elég morcos diákokkal, és gyenge tájékoztatással). Emiatt a campuszos hangulat, eltekintve attól, hogy naon sok épület van, meg egy helyen meg a negyed neve Hyde PARK, kicsit csorbát szenved, de eszméletlenül jól elérhető a csodálatos belváros.
Tehát van egy nagyon jó város, amit elég kevesen vesznek igénybe, mert nehézkes dolog. Egyébként várost nézni is kocsival kellett... de ezt a parkolási nehézségek lehetetlenné tették.
Ha tehát Chicagóba mész, és menj, mert sztm ez amerika berlinje, csak ápolt füvekkel (az nagyon durva itt, ahogy rendben tartják a dolgokat, tényleg mindenhol...), szóval hogy akkor cs-sel vmi jobb közlekedésű külvárosban vagy az egyetemen szállj meg, h ne kelljen kocsi... mert azzal még turistáskodni se lehet, a part környékén 20$ a parkolás a felhőkarcolóknál a public parking (nem is őrzött) 7$, de csak két órát lehet.
Ezer apró dolog van még, ami miatt eszméletlenül távolabb van ez a hely (pontosabban az a kb 10 ember, akikkel beszéltem, meg amit eddig láttam) "tőlünk", mint akármelyik 2 eui ország egymástól. és egyébként egy csomó dolog nem negatív, csak más (van persze negatív is, pl nincs bicikliút).
Az amerikaiak nagyon paranoiásak, és ugyan ezt tudtam már pár éve, az abszolút biztonságra való törekvést (ami hülyeség) most éreztem csak a bőrömön először. A "why do they hate us?" kérdésre talán itt kellene először keresni a választ. 14 órányi utazás után másfél órát álltunk pl a soban, meg Zürichben fel sem akartak engedni a kedves ofiszerek, mert a saját hülye előírásaikkal nem voltak tisztában. Ekkor az volt az érzésem, h ez az ország gáz.
És részben az is, az emberek (leg egyelőre) NEM barátságosak (az egyetemi campuson pl), nem érdeklődőek, csak vszeg azok iránt a(z egzotikus/európai) dolgok iránt, amik naon "trendik", így pl mikor megkérdeztem a egyik embert, aki chicagóban élt kb fél éve, h merre hol , láttae már, mondta, h még sose volt a michigantó partján. ami egyébként nagyon szép. Ekkor már nem csodálkoztam, mikor egy környékbeli (nem chicagói, de Illinoisból) ismerősöm nem tudta a nagy tavak nevét (tanítani akart, de alázás lett a vége).
De egyébként az út mindezektől eltekintve jó volt, bár 10 órán keresztül kellett egy helyben ülni. Egy nagyon aranyos, angolul alig tudó lengyel kisfiú (Mateusz), meg a huga és az anyukája ült mellettem, na hát belőlem megint kitört az ilyen apai hajlam, v nemtom. de hogy persze én kapcsoltam be az övét, szórakoztattam, én voltam a 3. gyerek, a végén meg fogta a kezemet, mert félt, meg néztem vele rajzfilmet, utánzott, meg minden. Nagyon vicces volt :) Kommunikálni csak kicsit tudtunk, de beszélt hozzám, kb 4 órával később jutott el az agyáig, h nem beszélek lengyelül. Anyuka is imádott persze. Családot akarok.
Megérkeztünk, fura volt, megalázó, idegesítő, képmutató, midenki hazudott a vámnál meg a bevándorlásnál persze, még én is - neeem, nem hoztunk ajándékot amit vámolni kellene (most komolyan, ezek hülyék???).
Következő sokk: NEM MŰKÖDIK A MOBILOM. erre kra nem is gondoltam. biztos naiv vok. jet lag, nincs kedvem angolul társalogni, pláne, h a repülőn németül olvastam (persze Mateuszsal:)...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)