petikeamerikában

bementünk, laci bácsi kissé kedvetlen volt, elég szkeptikusan viseltetik a tanintézmények iránt, persze van igaza abban, h az egyetem igen nagy részben sok embernél arra való, h ne kelljen dolgozni, de... ez egy bazinagy dolog, hatalmas parkokkal, nagyon sok ronda épülettel (kicsit mint a freie épületei csak több és kopottabb, egyszerűbb, kevesebb belső zölddel), kevés széppel, több klisével, amiért persze mentem :) a main building belső udvara vmi hull gatetel naon romi, ott beszélgettem is ilyen emberekkel, akik egyetemisták voltak, de sajnos kicsit kiábrándítóak... pedig aranyosan mosolyogtak, mikor néztem először feléjük... (nem, nem megdobáltak, inkább nemtúl kedves dolgokat mondtak pl a feketékről) de biztos kifogtam a kisebbséget, elvégre ki van nyáron a kampuszon?! (a válasz: aki hamarabb be akarja fejezni az egyetemet/ be akarja pótolni ami mulasztott)

Itt volt az első rossz, mer én la akartam fényképeztetni magam a milton friedman center előtt nemtom, a becker névtáblájánál :):):):) amire a lányok hajéandóak is voltak (kicsit bizarr, tudom), de hogy mennem kellett, mert a 4 aranyos idősebb ember ott várt rám, míg én itt mászkáltam meg csacsogtam. a mamám, mint utóbb kiderült, már két hátizsákos gyerekre is ráugrott, h "Petikee!"- persze magyarul. ja, egyébként itt is találkoztam magyarokkal, kérdezték, h hol van a 6os busz. nem tudtam.

aztán elmentünk chicagót nézni, először chinatown. ami vicces, de kicsi és koszos. ne készüljetek rá naon, ugyan még folytatódik a negyed, de nincs kiépítve, ilyen kínai iparnegyed az egész.ennyit a kicsiről, de a koszos meg a lacibácsinak volt lényeges, mert nem akart minket oda bevinni. (az volt az utsó csepp a pohárban, h fel kellett menni egy lépcsőn az étterembe, nem volt lift,,, ja, mert én mondtam, h jajajj, én akarok igazi kínait, mer othon úgyis csak magyarosítják... ömm, nem kaptam... vagy ott ahol ettünk egy "jó helyen", ott is magyarosítják) szóval hogy chinatownból csak a roppantul büdös szárított csirkelábat, döglött halat (csőrrelmindennelmegfüdtölt v nemtommicsinált kacsát) meg hasonló dolgokat tartalmazó üzlet, emellett pedig a negyed és "Chicago" (azaz a nagy házak és a downtown) közötti vicces kontraszt maradt meg. Mer az üzlet tényleg olyan szagú volt, mint a kutyakajás üzlete abonyban. eszméletlen... és végülis ha szárított gombát nem is, de a szárított csirkelábat tényleg a kucsának szoktuk adni itthon. komolyan hányingerem lett. (de vettünk szotyit, és azzal sétáltunk át a külvárosos részbe, "h lássak feketét", de erről már írtam)

Egyébként (talán chinatownt leszámítva) az egész városnak volt vmi furán jóleső hangulata, akárhol is voltunk. tényleg olyan tomésjerrys volt. nem tudom most ezt sem leírni, oda kell menni.

ezek után elmentünk a lake shore felé. ami nagynagyon szép. itt sétáltam a felhőkarcolók közt... meg minden, láttam a sears tornyot, akkor épp nem tudtam fénykéezni, de mindegy, kis autókázás után meg a union stationt meg a körülötte lévő dolgokat, meglepően megmaradt a chicagós hangulat, és nagyon élhető volt a belváros, bár azért itt is magasak azok az épületek... (nézd meg a képeket).

még elmentünk a Vészhelyzethez, sajnos a metróra nem mehettem fel, igazából én sétáltam, ők meg a kocsiban vártak rám, így nem császkálhattam el, mint ahogyan szeretek, alig élhettem ki magam :( csak mikor kerestünk kajáldát, amiből nem nagyon volt megfelelő (és sose arra mentünk, amerre én szerettem vna, h lássam a dolgokat). végül lacibácsi rájött, h senkise éhes, és megengedte, h bemenjünk végül egy subwayba, ami itt elég lepukkant volt, de itt ittam olyan újratölthetős net (jég nélkül) 0,5literes kólából 3at... jaj, na ettől kicsit rosszul lettem... de a jégptyogtatás akkor móka egyébként :):):):):) kár,h nem szeretem a kólában. mondjuk itt egyszer mondtam, h kösz nem kérek, és mindenki elhallgatott, és csak néztek, h ez most mi. sztm az anyatejbe is tesznek. Chicago egyébként most nem volt olyan meleg, első nap esett kicsit, de 2. nap durván jó volt az idő (nem meleg, párás, mint most itt).

közeledtünk a lake shorehoz, láttam még a libraryt, aztán mentünk a downtownba, itt alig láttam vmit, pedig ezt mindenképp érdemes lett vna felfedezni, kép sincs róla... na de hogy utána meg mentünk egy kicsit a field museumhoz meg a akváriumhoz, utóbbi jobban hangzott, az éplületek olyan amerikaiasan szépek, meg minden, megért volna egy képet,,, ezután sikerült venni (a kesztyűtartóból elő...) aksikat. persze én voltam a hülye, jobban is felkészülhettem vna. lacibácsi elégedetten vette tudomásul, amit egyik előző levelemben írtam, h nem akarok napokat múzeumban tölteni, ezért be se néztünk a fieldbe se, ezt a levelet később többsözr megbántam, mer mikor ezt a barátjainak újságolta, kicsit már ciki volt... de tényleg nem volt kedvem ott 4-5 órát nézgelődni, pedig ingyé lett vna... inkább ki a michigentó partjára... gondoltam én, de akkor már nagyon fáradtak voltak a nagymamámék, még kimentünk volna a pierre, aminek az első részét a nevének már elfelejtettem, vmi óriáskerékre, mint a london eye, meg van ott az a világítótorony, amit mindenképp nézzetek meg, sajnos, ki sem szálltam én sem a kocsiból, részben mert nagyon nyűgösek voltak, meg vki már aludt is, részben meg mer 20 dollár volt a parkolás. ami azért geciség. ja meg a grantparknál láttuk a yachtkikötőt is... kocsiból. szóval végül nem tudtam megmártóztatni a lábamat a michiganben, nem láttam a strandolókat, röplabdázókat, futókat közelről, nem tudtam lefényképezni a toronytövéből a belvárost, de azért szép volt. egy 5 napot minimum érdemes lenne erre a városra szánni. jó annak, aki itt él (mmint vhol bent és "rendesen")

nem volt óriáskerék se, pedig meg lett ígérve előző nap :( mentünk a kertvárosi agglomerációs megfelelően tiszta "trófea-rendszerű" kínaiba. egyébként az éttermek, ahhoz képest, h nem is oan elegánsak, kra drágák sztm. ekkor már kicsit idegesítő kezdett lenni, h lacibácsi fizetett. de nagyon aranyosak voltak egyébként, ez az este nagyon kellemes volt. már ekkor eléggé féltem stlouistól, meg hogy ott milyen emberek várnak.