először is bocsánat, hogy nem írtam eddig, megpróbáltam ilyen jobb dolgokat összeszedni, de az nagyon nehezen ment, mert egyre rosszabb a kedvem, és ilyenkor hülye vagyok kicsit. most talán a mélypont volt, ezért gondoltam írok, najó, igazából azért, mert mostmár unatkozom eléggé.


egyébként a mai, borzasztó naptól eltekintve (mikor is nevelni próbáltak, és tudatosodott bennem, hogy itt ragadtam a világnak ha nem is a végén, de olyan részén, ahol nem csinálhatok semmi szociálisat), szóval a mától eltekintve nagyon jó volt a egész, kicsit béna, de nagyon jó. annyi kólát ihatok pl, amennyit akarok! de tényleg. csak az a bja, h a cocacola itt más, mint otthon.

első este az eléggé idegtépő megérkezés után (a nagyszüleim össze is vesztek... élmény volt) végre akkor láthattam a széles utakat. már gondolom az előző 2 bejegyzésből kivettétek a csodáltomat a dolog iránt, de olyan jó, hogy van hely :) mentünk sokat highwayen, olyan tolloson is, ahol oda kell adni a négernek(áthúzás) az ottülőnek a 70centet, vagy egy piszoárszerűbe kell beledobni az aprót... nekem élmény volt. a benzinnel itt aztán nem spórolnak, lénegében folyamatosan nem tudtuk, hol vagyunk, nagyon sokszor tettünk nagy kerülőket. ez a dolog valahogy most olyan bennem kevésbé élő térkép-olvasási készségeket igényel, amikkel eddig nm találkoztam.

na mindegy, hogy az érdekesebb részhez érjek, azt vettem észre már csikágóban is, hogy az éttermek egymást érik, főleg a külvárosokban... de abc-k nincsenek, a belvárosban se (most a walmartot és tsait hagyjuk) arra már első nap rájöttem, h az usaban enni nagyon jól lehet. izélnek itt a egészségtelen blabla meg egyhangú amerikai konyha, ami kra nem igaz. OK, rengeteget lopnak, de minden megtalálható, ezen kívül igenis van a burgeren kívül saját konyhájuk, ami nem rossz, sőt! egyetek ribset, naon jó. a köreteket én magukban megenném emellett...

szóval elmentünk a motelbe, amiről kép is van a facebookon (t. i. a szobáról), ami hát elég fura volt, de nem érdekes, volt wifi. ezután elkocsikáztunk chicagóba sötétedéskor (képek nincsenek...), aztán meg egy olyan amerikais étterembe. félig gyorsétterembe, ahol van szték meg hal is, de inkább burgert egyél. de ne edd meg, csakha naon éhes vagy. nagyon jó, meg ennéd még, de nem szabad... én kb másnap du-ig nem ettem semmit, nem beteg lettem, inkább csak tele. nagyon. ja, és azt lehet mondani, hogy tényleg sok burger egyforma (jó, én nemcsak megettem, hnm újat is rendeltem), a legolcsóbb a legjobb:) sztm egyébként a hústól talán eltekintve a körtéri hamburgeresek tök jók, itt most ma ettem rosszabbat is... (Jucus...)

szóval ez volt, tök jó étterem, zavaróan mosolygós dundi pincérlány, aki csak velünk foglalkozott, borravalót nem adunk, mert ez a munkája (??? helyi ember mondta).sajnos elég nehéz átadni itt az élményt, de tényleg durva volt, elkérték az IDmat meg minden, de csak a diákom volt nálam... beszélni próbáltam angolul. ekkor kezdtem zavarban lenni. Laci bácsi (akinél vok) SEMMIT nem enged fizetni. de ingyenebéd nincs, mondjuk ettől függetlenül ez még mindig naon olcsó.

Ekkor Laci bácsi meg a felesége, Ann (Nana) volt velünk, Laci bácsi lacibácsi (nagypapám, kálmánbácsi unokatestvére), Ann pedig egy NAGYON kedves és aranyos nyugdíjas tanítónéni.

0 megjegyzés:

Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal